kert
Belvárosi kis családunk első lépései egy kertvárosi autószerelő műhely kockaházában
Ahogy kezdött az új életünk egy nyolcszáz négyzetméteres betonplacc kellős közepén
2025. Március 21.
Klasszikus kétablakos kádárkockánk a vásárláskor, 2012-ben. Baloldalon a háttérben látszik egy kis darab a manapság sokat használt hullámlemez kerítés hátoldaláról.
A beköltözés után, 2012 tavaszán a lebetonozott udvar közepén nem sok lehetőségem volt a kertészkedésre. Sőt elmondhatom, hogy sokkal több földet láttam a harmadik emeleti gangon a virágcserépben, ahol megpróbáltam életben tartani egy paradicsomnövényt. Sikerült egyébként, jól nézett ki, csak ehetetlen volt. Az első néhány tapasztalatot már akkor megszereztem. Például, hogy a paradicsom sem bírja a folyamatos tűző napot. Túlöntözés esetén pedig olyan íze lesz, mit a sáros föld. Cserépben tápozni kell. És hogy a zöldségtermesztéshez kert is kellene. Szóval meg kellett győznöm a férjemet, hogy lecseréljük a 10 évig újítgatott belvárosi lakásunkat egy kertes romra.
Az első év arról szólt, hogy nagyjából kihevertük a traumát és lakhatóvá tetteük az épületet. Eleinte nem nagyon zavart, hogy a 600 négyzetméterből 550 le van betonozva. Négy garázsból kettőbe a cuccainkat tuszkoltuk be, mert az átalakítás miatt nem tudunk itt lakni. Kettőbe pedig beállhattunk volna a kocsival. Feltéve, ha nem dőlt volna ránk a kapu minden alkalommal, mikor kinyitottuk. Szóval csak jöttünk -mentünk az autószerelő műhely maradványai között. És spóroltunk a benzinen, amit nem töltöttünk bele a nem létező fűnyíróba. De legalább a ház is elég ronda volt, így harmónikusan illeszekedett a kert stílusához.
Mondanám, hogy az első próbálkozásom a paradicsom termesztés volt, ami csodásan sikerültés azonnal beleszerettem a kertészkedésbe, félkézzel feltörtük a betont és azóta fantasztikus minden, de nem így volt. Az első dolog ami ide került egy cseresznyefa volt és rég halott. Az én drága Andi barátnőm a születésnapomra hozott nekem egy Germensdorfit, mert az volt az álmom. Gyerekkoromban ugyanis sokat voltam a Mamánál, aki csodás kertet gondozott. Volt ott minden! Itt most megint fantasztikus kezdőkép lenne, hogy már pelenkás koromban szívtam magamba a kertészkedés tudományát és mióta az eszemet tudom, virágokkal álmodom, de ez sem így volt. Akkoriban egy cseppet sem érdekelt a dolog. Ezt máig sajnálom. De Bánhalmán Germensdorfi sorok is voltak és aki egyszer eszik frissen a fáról, az nem felejti el. Kaptam tehát egy fát. Elültettük, rossz helyre. Átültettük. Meghalt. Ennyi. Tiszta sikersztori. És még mindig beton, mindenhol.
Az első nyáron ünnepeltük a 35. születésnapomat. A két ablak közötti betonon tüzet raktunk és gulyást főztünk. Akkor kezdett derengeni, hogy ez nem lesz egy hagyományos kert. Mert a szeptemberi nem túl meleg délutánon is azt éreztem, hogy megfulladok a füstszagban és megsülök a forróságban. Lehet, hogy nem is szeretem a kerti sütés-főzést? Azóta kidderült egyébként, hogy nem! Felmerült, hogy ki fog kertészkedni? Nem is értünk hozzá! És akkor még meg sem halt a fa. Az csak egy év múlva, tavasszal történt. Kezdtem kétségbe esni. Ijedtemben nekiálltam hátul egy 5×5 méteres területen a gazban valamiféle zöldségest kialakítani. Mondjuk legalább jó kalandosra sikerült, mert átkelve a betonon megkerülve a garázsokat a kéthetente derékig érő gazban minden alkalommal kész sikertörténet volt bármit is megtalálni.
Tizenkét évvel később látva ezt a képet nem tudom, mit gondoltam. Ha ma lennék ott, lülnék és sírnék, azt hiszem. De akkoriban csak kijelentettük csütörtökön, hogy szombaton lebontunk két garázst jó? Jó! Vasból volt még a tető is és sokat segített volna, ha nem esik az eső. De esett.
Bizony, ez volt a kiindulási helyzet, egy-kettő, rajta! A szemben lévő két garázzsal kezdük. Lett belőle 4 konténer törmelék. Legnagyobb sajnálatomra akkor még nem fényképeztem, de nem volt szebb a betonplacc a két garázs nélkül sem. A nagyobb épületnek nem álltunk neki ketten, főleg azért mert az erdeti tervünk az volt, hogy csak a betont törjük fel, a garázs marad és műterem lesz belőle. Hogy jó döntés volt, vagy sem, azt nem tudom, de végül a bontás mellett döntöttünk. Így lett egy tök üres kertünk, jobb oldalon és hátul tujákkal, balról meg egy rettentően dekoratív lemezkerítés hátsó oldalával.
Itt kezdtem érezni, hogy ez most nagy falat lesz!
