kert
Kezdjük a zöldségessel
Kiscserépből kiskertbe. Mert az átállás nem is olyan egyszerű!
2025. szeptember 8.
A zöldségeskert tizenkettedik variációja. Azóta már változott, de ez volt az első, amit szerettünk. A baloldali sűrű zöld fal a málnasor. Mulcsot még nem használtam, így helyenként gazos, de az elképzelés kialakult.
A zöldséges volt az egyetlen része a kertnek, ami többé-kevésbé megvolt már akkor is, amikor beköltöztünk. Vagy legalábbis nem fedte beton. A házból ugyan nem látszott, mert ott is volt két garázs, de volt föld. Oda került elsőre a cseresznyefa, de rájöttünk, hogy a zöldégeknek nem árt, ha kapnak napfényt, így a fa arréb került. Na utána halt meg. Lenyírtuk a térdig érő gazt, két ágyást felástunk, kapáltunk, gereblyéztünk. Körberaktam az ágyásokat a házból kibontott téglával és elültettem az első növényeket. Borsó, paradicsom, paprika, cukkini. Lett is termés, fel is lekesedtem. Ősszel ültettünk málnát a szegélybe körbe. Oda is tégla szegély került. Elsőre élére állítva. Szép volt, de sajnos gyorsan szétfagyott, töredezett.
Sajnos két telet sem bírt ki a bontott tégla az élére állítva. Ráadásul nehéz is stabilan leásni és nem is sikerült egyenesre.
A tönkrement téglákat kicseréltem és fektetve raktam le. Annak érdekében, hogy egyenesek legyenek, segítséget kértem a férjemtől. Sajnos a szemmértékem csapnivaló. A kerti munka megtanított arra, hogy nem tudok mindent egyedül megcsinálni, de mindig van, aki szívesen segít. És itt aztán van miben. Évről évre vannak változások mert folyamatosan tanulom a kertet és igyekszem a kis családunk igényeihez igazítani.
Ezen a ponton jöttem rá, hogy a kert számora többet jelent, mint területet a ház körül. Nyomasztani kezdett a befejeztlensége, a kihasználatlansága és hogy nem tudok vele mit kezdeni. Amíg a lakásban laktunk és zajlott a házfelújítás, alig vártam, hogy végre a kert is sorra kerüljön. A belső tér szépen alakult, de a kertben folyton csak a bizonytalanságot éreztem. Lebontottuk a garázsokat, felszedtük a betont, de itt megállt a tudomány. Megvettük a tonnányi fűmagot és a szegélyt. Le is raktuk hullámos vonalban. Mert az olyan természetes lesz! Nem lett. Mivel ez egy kockaház szögletes alaprajzú kertje. Szóval nem állt össze a dolog.
De voltak azért sikeres projektek is, ilyen a málna telepítése. Szépen fejlődött, pár év alatt csinos kis kordont csináltunk belőle. Lebetonoztunk néhány vékony vas oszlopot és kihúztam közé a vizszintes drótokat. Elsőre nem eleget. Körülbelül 30 centi távolságban futotottak a drótok így vidáman nőttek ki közöttük az új hajtások és dőltek ki azzal a lendülettel az útra. A málna tavasztól igen intenzíven és gyorsan nől. Egy nap eső, kis napsütés az egész egy áthatolhatatlan dzsungellé változott. Sűrűbben húztam ki a drtótokat és igyekszem minden nap rájuk nézni a növekedési időszakban és tuszkolom vissza a hajtásokat a drótok mögé.
Minden kezdődik valahogy. A málnasorunk így kezdte. Lemezkerítés, élére állított girbegurba téglasor és egy kis szeder, hogy mégjobban összezavarjon…
A málnatermesztés egy közepesen mukaigényes de annál hálásabb feledatom lassan 10 éve. Tavasszal az előző nyáron termett vesszőket visszavágom 160 cm magasan és egyenként a felső dróthoz rögzítem. Magasabbra azért nem hagyom, mert az oldalhajtások a visszametszés után kezdenek fejlődni, azon nől a málna. Ha a fejünk fölé engedem az oldalhajtásokat -az első években volt ilyen – akkor több lesz a málna, de be sem tudunk menni, mert a hajunkba, arcunkba csapódó ágak ez teljesen lehetetlenné teszik. Kötözéskor átnézem a drótokat, ami tönkrement cserélem, a többit feszesre húzom. Ha van olyan vessző ami beteg, tőben kivágom. Ilyenkor kinyomlálom, kicsit meglazítom a földjét, de csak óvatosan, mert a málna sekélyen gyökerezik. Alapsan eláztatom, aztán egy vastag réteg mulcs. A kesztű fontos, mert a málna szúr. Sajnos én általában rövidujjúban csinálom a metszést, mert utálom, mikor beakad a pulóverem, így pár napig kissé összekarmolt karral mászkálok, de megéri ez is.
Nyáron nem hagyom kiszáradni, ha nincs eső, öntözöm a vízgyűjtőből. Június-júliusban eszzük a málnát málnával és rásózzuk mindenkire, aki erre jár. Főleg csak úgy a bokorról, de a málnás torta is nagy kedvenc, ami piskóta, tejszín, málna és ennyi. Ilyenkor más munka nincs is vele. A letermett ágakat én ilyenkor ki ivágom, nem várok őszig, hogy feleslegesen ne szívja el az energiát a földből és a növénytől sem, így már az új, szép zöld hajtások maradnak csak nyár végére. Ha van időm, fel is kötözöm ilyenkor, de visszavágni nem szabad, mert különben Ősszel elkezd elágazni, télen pedig visszafagy a hajtásvég. Egyik sem tesz jót a vesszőnek. Így kötözéskor otthagyom télre a friss hajtást teljes hosszában, tavasszal pedig kezdem újra a metszéssel.
A termés mennyiséggel nem is volt baj, ráadásul többféle málnát ültettünk, így lett még sárga és bordó, kisebb, nagyobb méretű és nagyon finom termésünk. Szerettem volna, hogy szép is legyen, és egy kis élmény is kapcsolódjon hozzá. Miután rájöttem, hogyan tudom szépen kordába tartani az elejét, renbe szerettük volna tenni a mögötte lévő részt is. Elsőként nádkerítést raktunk fel.
Itt nádkerítés került a szomszéd felőli lemezkerítésre. Sanos irtó ronda és gyorsan tönkre is ment. Az alulról növekvő következő évi hajtások már ki is lógnak a kordon elé. Ezért kell sűrűbben drótozni.
A sűrű zöld ágrendszer tövébe vizet tettünk a madaraknak, sünöknek, gyíkoknak és békáknak. Szépen ide is szoktak. Ami óriási szerencsének bizonyult, mert a málna amellett, hogy nagy öröm a kislányunknak, imádják a meztelen csigákat.
Bizony, már kézzel is megfogjuk őket. Van lábatalan verzió is, visszük arrébb lelkesen, ha útban vannak.
A málna a kezdetek óta sokat alakult. Amellett, hogy szép keretet ad a kertnek rengetget terem. Nyár elején a virágzáskor is nagyon szép. A kordon segít kordában tartani, imádok reggelente kisétálni és nézni a rendezett vonalakat. Ez volt az első lépés a Kis Angol kert felé.
Az őszi metszés, kötözés, tisztítás után már készül a pihenőre.
